A sikeres, és sebesülésmentes karomvágáshoz 3 dolog kell: karomvágó olló, „erős”fény és helyes fogás.
A tengerimalacokat karomvágás céljából többféleképpen is megfoghatjuk. Ha a malac bízik bennünk, és nem rántja el a lábát, akkor az állatot az asztalra kell helyezni és felemelni a lábat. Ha egy örökmozgóval, vagy még bizalmatlan malackával van dolgunk, ne szorítsuk magunkhoz, csak finoman fogjuk. Vannak olyan malacok, akiket nem zavar a háton fekvés. Velük ugyanezt a technikát úgy is alkalmazhatjuk, hogy a lábunkhoz fogjuk őt. Aki ezt kevésbé tűri, azt inkább tartsuk függőleges helyzetben.
Miután sikerült felvennie a megfelelő fogást, tartsuk a fény felé a lábakat, vagy világítsunk rájuk. Így láthatóvá válik a tengerimalacok karmában lévő pirosas-rózsaszínes vérér. A karomvágást úgy kell megejtenünk, hogy ne vágjuk át a véreret. Annak végétől körülbelül 2 mm-re lehet megejteni a karomvágást.
Fekete karmok esetén van a legnehezebb dolgunk. Ilyenkor a vérér erős megvilágítás esetén sem látható, ezeknek az állatoknak a karmaiba gyakran belevág a tapasztalatlan gazda. Fontos, hogy ezekből a karmokból csak nagyon keveset vágjunk le egyszerre, és néhány nap múlva, ha úgy véljük, még mindig hosszú, vágjunk utána.
Sajnos előfordulhat, hogy elhanyagolt karmú egyedhez jutunk hozzá, vagy az otthoni karomvágás nem volt elég gyakori. Ez az eset nem csak csúnya látvány, de az állatnak is fájdalmas dolog. Ha a karom túlnő, akkor gyakran visszapöndörödik, torzítja az ujjak állását, kellemetlenné teszi a malac mozgását.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
