Tegnap egy számomra nagyon fontos ember, Norcsi születésnapja volt. Sokat gondolkodtam, hogy mit is adatnék neki, így, neten keresztül. Novemberben ő annyira szép dolgokat írt nekem, szerintem ennyire őszinte és barátias köszöntést még nem is kaptam. Én sajnos nem tudok olyan szépeket és olyan jól írni, mint ő, de megpróbálom. :)

Kedves Norina!

Először is, nálad kedvesebb, aranyosabb, megértőbb embert nehezen találni. Mindig tudod, mit kell mondani, mit kell tenni az adott helyzetben. Ha szomorú vagyok, mindent megmozgatsz, hogy kibillents a holtpontról. Akármilyen piti kis gondommal kereslek meg, időt szakítasz rám, szívesen, önzetlenül segítesz, még az éjszaka közepén is. :)

Felnézek rád, mert a családodnak is szívesen segítesz, kiveszed a részed a munkákból, mindemellett az iskolában is jól teljesítesz. Irigylem a kitartásodat, hogy sosem adod fel a dolgokat, mindig igyekszel megfelelni az elvárásoknak, és másokat is erre buzdítasz. Kreatív, színes egyéniség vagy, aki nem ijed meg a kihívásoktól. Szeretek veled beszélgetni, álmodozni, tervezgetni.

Remélem, egyszer személyesen is találkozhatunk. Kívánom addig is, hogy mindig is maradj meg ilyen kedves, segítőkész, barátságos lánynak, sose változz meg! Az élet nem mindig habos torta, de akármilyen nehéz is meglátni, mindig van egy napos oldala. Nézd mindig ezt az oldalt, legyél mindig boldog! ❤

Két Micimackós idézettel zárnám soraimat, ami tényleg kifejezi a barátság fogalmát:

"Jajj... de te nem lehetsz máshol, hiszen nélküled egészen elvesznék. Kinek szólnék egy olyan bizonyos holnapon, amikor épp nem vagyok elég erős, vagy elég bátor? És kitől kérnék tanácsot, amikor nem tudnám, hogy merre tovább?"

"- Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk."