Sziasztok!

A mai napom elég nyűgös volt, valószínűleg a káoszos időbeosztásomnak és a rossz időjárásnak köszönhetően. Mostanában este 10 után fekszek le (eddig 9 – negyed 10 körül mindig ágyban voltam), és 4-kor, vagy még előbb kelek (szokásos 6 helyett). Nem is csoda, hogy olyan vagyok, mint a használt mosogatórongy... Reggel csepergett az eső, és nagyon nem akaródzott kibújni a meleg takaró alól. De sajnos muszáj volt, még be volt tervezve egy hajnali verstanulás – mindenre nekem sincs időm. Szerencsére 5-ös lett, de ez nagyban függött a tanárnő jóindulatától. Ma még Halotti beszédet kellene tanulnom, de mostanában valahogy rendkívül nyögvenyelősen mennek a verstanulások. Meg is kérdezte ma a tanárnő, hogy ennyire izgulok? Mondom, hogyne izgulnék, három hete kellett volna 2 vers, de akkor versenyen voltam, mondta, hogy halasszuk. Azóta feladott még hármat, plusz két életrajz, verselemzések, minden a nyakamba zúdult. Hogyne izgulnék...

Az oldalról: A látogatottság még mindig a bányabéka feneke alatt van, lehet, hogy nem is lesz másként. Dolgozok rajta, bár ilyen időbeosztással... Begépeltem délután egy cikket a Csapóajtóról, elvileg a macskákhoz és a kutyákhoz is tartozik, de most csak a macskákhoz tettem be, mert ott még egy írás sincs.

Sziasztok!